A disszociatív személyiség- (vagy identitás-) zavar olyan állapot, amelyben a gondolkodás különálló komponensekre oszlik, és a közöttük szokásosan jelen lévő kapcsolatok elvesznek.
Ez abban nyilvánul meg, hogy az ember úgy viselkedik, mintha egyszerre 2 vagy több különböző személyiség élne együtt benne. Egy másik identitás aktiválását stresszhelyzet vagy egyszerűen egy tragédia emléke váltja ki.
A személyiségek nem kapcsolódnak egymáshoz, mindegyiknek megvan a maga memóriája és egyénisége. Míg egyikük dominál, a másik nem vesz tudomást róla. A vezető személyiség megváltoztatásakor az ember nem emlékszik arra, mit tett a másik szerepében. Változnak a szokások, nézetek, kézírás, testi-lelki képességek, hang, sőt a látásélesség is.
Ez betegség vagy sem
A disszociáció a tudat stressz elleni védelmének egyik veleszületett mechanizmusa.Az agy feldarabolja a memóriát, és lezárja a hozzáférést a legfájdalmasabb emlékekhez. A különböző személyiségek különböző emléktöredékekből származnak.
Az MRI segítségével a hippokampusz (memóriáért felelős agyi struktúra) különböző területein zajló aktivitást rögzítik a különböző személyiségek dominanciájának időszakaiban.
Ez az agy páros része, amely a temporális régiókban található
De a disszociáció nem a probléma megoldásához vezet, hanem ront a helyzeten. Az ember nem tud normális interperszonális kapcsolatokat kiépíteni, az önazonosítás instabilitása zavarja a munkát.
A disszociatív rendellenesség betegség, és kezelni kell. A legtöbb esetben idővel előrehalad.
Az ember, aki nem tudja, hogyan kell megbirkózni a nehéz élethelyzetekkel, egyre több új személyiséget hoz létre magában. Egyre bonyolultabb az élete számára és a körülötte lévő emberek számára.
Tünetek és jelek
A disszociáció tünetei erős stressztényező hatására jelennek meg. Bekapcsolbelső védelem: az ember el akarja felejteni a nehéz pillanatokat. Úgy kezd élni, mintha más ember lenne: más karakterrel, preferenciákkal, esetleg más nemű és korú. A valódi személyiség egy időre háttérbe szorul, nem emlékszik azokra az eseményekre, amelyek az emberrel történnek, miközben valaki mással azonosítja magát.
A disszociáció gyakori jele, hogy az ember egy ismeretlen helyen, ismeretlen emberekkel ébred fel, nem érti, miért van ott, mit csinál ott. Ez nagymértékben megzavarja az ember alkalmazkodását a társadalomban.
Abban az állapotban, amikor az ember nem uralkodik magán, bűncselekményt követhet el, kölcsönt vehet fel, ismeretlen irányba távozhat, öngyilkosságot követhet el.
Példák viselkedésre az életből
Az életben ez így nézhet ki: egy felnőtt hirtelen elkezd beszélni és gyerekként viselkedni, megváltozik a beszédmód, az ítéletek. Egy másik példa: előfordulhat, hogy az ember nem érti, hogy ő, aki körülveszi, hol talál új dolgokat az otthoni környezetben, aminek megjelenését nem tudja megmagyarázni.
A legrosszabb esetben az egyik személyiség tevékenységi ideje alatt bűncselekményt követhet el (öl, kirabol, testi sértést okoz), majd nem érti a történteket, tagadja érintettségét.
A "Glass" című film (Glass, 2019)
Egy jól ismert példa az életből, amikor egy emberen belül 2 személy versengett egy lány szerelméért. Ha valaki a másik halálát akarja, minden öngyilkossággal végződhet, ha nem avatkozunk be időben.
Filmek a mentális disszociációról
Híres film a disszociációról: Éva három arca (1957, rendező: Nannel Johnson), valós eseményeken alapul. Egy nőnek 3 személyisége van egymás mellett, férje és egy pszichiáter próbálnak segíteni neki abban, hogy megbirkózzon a benne lévő különböző „én”-vel. A "Sybil" című sorozat (1976, Daniel Petrie) szintén egy igazi nőről szól, aki átélte a gyermekkoráta szexuális erőszakot teljesen különböző emberek váltakozva érzik életük során. A "Frankie és Alice" (2009, Jeffrey Sachs), a "Psycho" (1960, Alfred Hitchcock) nevet is megadhatja.
Vannak tesztek a diagnózishoz otthon
Nincsenek speciális klinikai tesztek a disszociáció kimutatására. Fontosak a szeretteink megfigyelései, akik elsőként veszik észre a furcsaságokat a beteg ember viselkedésében, kijelentéseiben.
A végső diagnózist csak szakképzett szakember állíthatja fel, aki minden esetet gondosan elemzi, kizárja az egyéb mentális betegségeket (skizofrénia, demencia), az agy szervi patológiáját és a mérgezést.
A rendellenesség okai
A leggyakoribb ok a gyermekkori súlyos vagy hosszan tartó pszichés trauma: szexuális vagy fizikai erőszak, szeretett személy halála, természeti katasztrófák. Felnőtteknél a munkahelyi stressz, a bűncselekményért való elítélés, a börtön vagy a hadsereg kiváltó oka lehet. A genetikai hajlam számít.
A lakosság körében a prevalencia 0,5–5%. A nők háromszor gyakrabban szenvednek, mint a férfiak. Az első megnyilvánulások általában serdülőkorban és fiatal felnőttkorban figyelhetők meg.A jövőben a betegség tünetei és jelei csökkenhetnek vagy előrehaladhatnak.
Az ember belső énje több független részre szakad
Kezelés
A fő kezelés a pszichoterápia. Az embernek meg kell győződnie arról, hogy a vele kapcsolatos problémáknak nem külső, hanem belső gyökerei vannak. Ha a beteg egyetért azzal, hogy az ok benne rejlik, a következő módokon lehet segíteni:
- Megtanítani arra, hogy anélkül, hogy kárt és kényelmetlenséget okozna, hogyan élhet együtt több személyiség az „én”-ben.
- Tanuld meg felismerni azokat a helyzeteket, amelyek leggyakrabban váltják ki ezeket az identitásokat.
- Adjon támogatást és biztonságérzetet, ez csökkentheti a disszociatív epizódok gyakoriságát és súlyosságát.
Fontos a rokonok, közeli barátok bevonása a beteg adaptációjába: helyesen kell reagálniuk és segíteniük kell a személyiségdisszociációban szenvedőt, hogy megbirkózzon önmagával.
A gyógyszeres terápia csökkenti a szorongást, az agressziót, a depressziót és a mentális zavart kísérő egyéb állapotokat.
Egyéb szervetlen személyiségzavarok
Vannak más személyiségzavarok is. Ezeket nem az agy szerkezeti változásai okozzák. Fontos az örökletes hajlam a stresszhatásokkal kombinálva. Ezzel egyidejűleg megváltozik önmagunk és más emberek normális észlelése, a viselkedés nem megfelelő a helyzethez. Az interperszonális kapcsolatok megromlanak, a szakmai alkalmasság, az érzelmi stabilitás elveszik. Az emberek nehezen tudnak beilleszkedni a társadalomba szakképzett pszichoterapeuta segítsége nélkül.
Skizoid
Jellemzője az ember társadalmi élet iránti érdeklődésének hiánya, a többi embertől való elszakadása. Nem keresi a kommunikációt, jobban szereti a magányt, gyengén fejezi ki mind a pozitív, mind a negatív érzelmeket, nem reagál mások dicséretére és kritikájára. Ennek oka lehet az örökletes hajlam, valamint a gyermekkori érzelmileg hideg nevelés. A kezelés célja, hogy megtanítsa a beteget a kommunikációra és a társadalomba való beilleszkedésre.
Skizoid személyiségtípus
skizotipikus
Ez egy állapot a normalitás és a skizofrénia között. Az ember furcsán, különc módon, a valóságtól elszakadva viselkedik. Sértő, logikátlanul beszél, a beszélgetés lelassul vagy felgyorsul. Jellemző az érzelmi szegénység, a kifejezett félénkség, a szorongás és a zavarodottság. Az ember hajlamos a hirtelen hangulatváltozásokra, dühkitörésekre, amelyeket néha rövid távú téveszmék és hallucinációk zavarnak meg.Az ilyen emberek hajlamosak hinni a mágiában, halottak jelenlétében. Gyakran zavarják őket tolakodó gondolatok.
A kezelés komplex: gyógyszerek, pszichoterápia, beleértve a művészet segítségével, szociális adaptáció.
Nárcisztikus
Az ember túlbecsüli szerepét és sikerét az életben, gyakran mások szerepének lekicsinyelésének rovására. Tehetségesnek, kiválasztottnak, istentiszteletre méltónak tartja magát. A jó hangulat mások dicséretén és csodálatán múlik. A kritikákra válaszul kudarc esetén a hangulat drámaian megváltozik, dührohamok lehetségesek.
A pszichoterapeuta feladata, hogy a figyelem középpontját az „egóról” a környezetre helyezze, megtanítson büszkeség és megvetés nélkül gondolkodni a többi emberről, korrelálni a saját és a hozzá közel állók érdeklődését és vágyait.
Önimádat
Határ
Gyermekkorban örökletes hajlam és stresszterhelés esetén fordul elő. Az ilyen emberek félnek egyedül lenni, felkeltik mások figyelmét, gondoskodásra szorulnak. Az emberekkel való kapcsolat a partner idealizálásával kezdődik, majd csalódás következik. Állandóan azzal vádolják szeretteiket, hogy nem becsülik meg őket eléggé, elutasítják őket. Gyakran dühösek, ingerlékenyek, impulzívak, öngyilkossággal fenyegetőznek, hogy felhívják magukra a rokonok figyelmét és közel tartsák őket.
A dühös kitöréseket az üresség, a bűntudat és a szégyen érzése váltja fel. A hangulati ingadozások gyakran társulnak az interperszonális kapcsolatok problémáihoz. A kezelés pszichoterápia, melynek célja, hogy megtanuljon megérteni önmagát és másokat, kiszámíthatóbban és adekvátabban viselkedjen stresszes helyzetekben.
Kétpólusú
Más módon ezt a rendellenességet "mániás-depressziós pszichózisnak" nevezik. Előfordulásában örökletes tényezők, a szerotonin és a noradrenalin metabolizmusának zavarai játszanak szerepet. Alkohol, kábítószer, egyes gyógyszerek használata, stressz okozhatja. Jellegzetes váltakozásokmánia és depresszió epizódjai. Minden betegnél az egyik állapot uralkodik, a másik kevésbé kifejezett. A támadások gyakorisága, időtartama és súlyossága nagyon változó.
A fokozott aktivitás során az ember kiabálhat, énekelhet, olyan cselekvéseket hajthat végre, amelyek veszélyt jelentenek önmagára és a körülötte lévő emberekre. Jellemző még a figyelmetlenség, az alábecsült pihenésigény, az önkritika hiánya. Aztán jön a depressziós hangulat, a fizikai aktivitás és az élet iránti érdeklődés csökkenése, az öngyilkosságra való fokozott hajlam időszaka. Egy személy nem folytathat szakmai tevékenységet.
Az egyéni és csoportos pszichoterápia segíthet a betegen. Hasznos a szeretteinek az ilyen személy ellenőrzése a veszélyes időszakokban, hogy megelőzze az öngyilkosságot, az emberek elleni támadásokat, a nagy összegek elköltését és az erőszakos eseteket. Néha szükséges a társadalomtól való elszigeteltség.
A betegségben szenvedőknek torz önfelfogásuk van
Szerves személyiségzavar
Ennek a rendellenességnek oka van: az agy anatómiai elváltozásai, amelyek CT, MRI, EEG és más kutatási módszerekkel regisztrálhatók. Ez lehet agysérülés, fertőző és nem fertőző gyulladásos agyi folyamatok, agyi bénulás (cerebrális bénulás), Parkinson-kór, agyi vérkeringés károsodása, epilepszia, krónikus mangánmérgezés.
Jellemzavarokban – az egyéni tulajdonságok erősödésében – nyilvánul meg. Így a takarékosság és a racionalitás fukarságba, az óvatosság félénkségbe és bizalmatlanságba fordulhat.
Jellemző érzelmi zavarok: apátia, eufória, érzelmi instabilitás. Egy jelentéktelen ok dührohamot, dühöt válthat ki. Gyanakvás is kialakul, a nemi viselkedés megzavarodik. Ez kellemetlenséget okoz a közeli embereknek.
Az alapbetegség kezelése nélkül nem lehet segíteni. Alkalmaztüneti eszközök a szorongás, a depresszió csökkentésére, a kognitív funkciók javítására. Ahogy az elváltozás fókusza csökken, a személyiségzavarok elmúlnak.
Hasznos videó
Még néhány szó a disszociatív személyiségzavarról:
Következtetés
- A disszociatív személyiségzavarral küzdő személy nagy nehézségekkel néz szembe. A betegség súlyossága nagyon eltérő: a gyakorlatilag észrevehetetlentől a beteg társadalomtól való elkülönítésének szükségességéig.
- A szerettek feladata a pszichoterapeutával való együttműködés, melynek célja a beteg közérzetének javítása, az élethez való alkalmazkodás, a különböző identitások összeegyeztetésének képessége önmaga és a társadalom legkevesebb kárával.