Sokak számára a "particionálás" kifejezés szorosan kapcsolódik a lemezmeghajtókhoz, azok partícióihoz és a rajtuk tárolt információkhoz való hozzáférés megnyitásához. Még a tapasztalatlan felhasználók is dicsekedhetnek azzal, hogy ismerik a Samba szót (és nem félnek megölni ezt a szót a keresőben, hogy rövid oktatóanyagot találjanak a gyors konfigurálásról, miközben útközben egy újabb felfedezett sebezhetőségről és az alattomosak által okozott tömeges járványokról szóló hírekre bukkannak. vírusok).
Szintén a témában: Hogyan bővítsük ki a videokártyát Linuxon
Aki megszokta, hogy nem triviális megoldásokat találjon, azok valószínűleg érdeklődni fognak egy lemezeszköz exportálása iránt, amelynek megvalósítási módja közel áll az ipari szabványokhoz. A Linux képességeinek részeként az ilyen exportálás a DRBD szoftverrendszerrel történik, amely 2009 óta szerepel a kernelben. A rendszer lényege a nevében is tükröződik – egy elosztott, replikálható blokkeszköz. Azonnali szinkronizálást biztosít a helyi és távoli blokkeszközök között.
Az előkészítő munka a drbd-utils csomag telepítéséből áll. Lépésről lépésre beállíthatja a drbdsetup segítségével, de mindkét gépen egyszerűbb szerkeszteni a /etc/drbd.conf beállításfájl tartalmát:
| 12345678910111213141516171819202122232425 | global { usage-count no; }közös { újraszinkronizálási sebesség 100M; }erőforrás r0 { protokoll C; indítás { wfc-timeout 15; degr-wfc-timeout 60; } net { cram-hmac-alg sha1; megosztott titkos „JELSZÓ”; } on host_name1 { device /dev/drbd0; lemez /dev/sda5; cím 192.168.0.1:7788; meta-lemez belső; } on host_name2 { device /dev/drbd0; lemez /dev/sda7; cím: 192.168.0.2:7788; meta-lemez belső; }} |
A cram-hmac-alg beállítás megadja a mindkét számítógépen támogatott titkosítási algoritmust. A /proc/crypto fájlban vannak felsorolva. A jelszó megosztott-titkos lehetlegfeljebb 64 karaktert tartalmazhat.
A gazdagépneveket az uname -n parancs határozza meg, amely minden gépen külön fut le. A lemezbeállításokhoz az egyes gépekre jellemző lemezmeghajtók vagy partícióik nevei vannak hozzárendelve. Ezután megjelenik az IP-címek és a használt portok. Méretük arányos magának a készüléknek a méretével.
Mindkét gépen elindítjuk a tárolás inicializálását is:
| 1 | $ sudo drbdadm create-md drbd0 |
És elindítjuk a DRBD démont:
| 12 | $ sudo systemctl engedélyezése drbd$ sudo systemctl start drbd |
Ezután átváltunk az adatokkal működő gépre (egyszerre csak az egyik férhet hozzá a tárolóhoz), és azt tesszük mesterré:
| 1 | $ sudo drbdadm elsődleges minden |
Ezután létrehozzuk és csatlakoztatjuk a tároló fájlrendszert:
| 12 | $ sudo mkfs.ext4 /dev/drbd0$ sudo mount /dev/drbd0 /mnt |
Az eredmény egyfajta RAID-tömb volt a hálózat tetején, amelyhez csak az egyik meglévő gazdagép férhet hozzá egyszer. Az adatokhoz azonban egy másik gépen is hozzá lehet férni. Ehhez csak le kell csatolni a fájlrendszert az aktuális mesterről, a második gépet mesterré kell tenni, és rá kell csatolni a tárolót. Elég lesz három elemi parancs, amelyek közül az egyiket azonnal a billentyűparancsra lehet akasztani, a másik kettőt pedig előre beszúrni a szkriptbe.
Következtetések
A Linux nem tökéletes, és néha komolyan veszíthet más rendszerekkel szemben a funkcionalitását illetően, akárcsak a Plan 9 rendszer és a számítógépes hardver erőforrásokhoz való távoli hozzáférés esetében. Ugyanakkor, amikor egy konkrét probléma megoldására van szükség, akkor közel száz százalékos az esély, hogy ehhez megfelelő eszköztárat találjanak.
A következőket ajánlom: Hogyan szerezzük be a megosztott mappák listáját